Az Akita Inu viselkedése, jelleme

Az Akita japán fajta, hazájában Nemzeti Kinccsé nyilvánították. A japán néphit szerint az Akita az egészség, a jólét és a jó szerencse jelképe.

Csak akkor ugat, ha jó oka van rá. Halkan, macska módra vadászik, a kisebb állatokat, kutyákat is zsákmánynak tekinti. Ennek ellenére fel lehet úgy nevelni, hogy a háznál lévő egyéb állatokat megtűrje.

Természeténél fogva védi az otthont, nem is szabad kiképeztetni házőrzésre! Akiket vendégként üdvözöl, amikor a gazda otthon van, nem biztos, hogy szívesen lát, amikor nincs otthon senki. A kaput érdemes mindig zárva tartani. Póráz nélkül csak védett, zárt területen szabad sétáltatni, a helyi törvények, eb-rendelet betartásával. Azonos nemű kutyákkal szemben az Akiták agresszívek lehetnek, viszont ellentétes nemű kutyákkal általában békésen élnek együtt, bár némely Akiták egyetlen kutyaként szeretnek élni.

Ha valaki több állatot, kutyát tart, biztosítson az Akita számára külön etető - és esetleg itató - edényt. Ügyelni kell, hogy amíg az Akita nem fogyasztja el az ételét, más állat, gyerek, vagy idegen ne mehessen a közelébe.

Azok az Akiták, amelyek nem gyerekek közelében nőttek fel, nem mindig tűrik meg azokat. Szeretik a gazdi saját gyerekeit, de idegen gyerekekkel szemben bizalmatlanok. Nem ildomos Akitát egyedül, felügyelet nélkül hagyni gyerekkel, még akkor sem, ha látszólag minden gyereket szeret. Az Akiták nem szeretik, ha cukkolják őket. Egyes gyerekek - és felnőttek - nem bánnak kedvesen az állatokkal, őket távol kell tartani az Akitától, melynek nagy mérete és vadász ösztöne veszélyeztetheti a biztonságukat.
Az Akitával nem érdemes farkas-szemet nézni, kiváltképp, ha az ember feje nincs magasabban, mint az Akita szeme. Idegenek ne öleljék meg, ne bizalmaskodjanak vele, e helyzetek agresszivitást válthatnak ki az Akitából.

Örökölt jellemző tulajdonságuk következtében a falkán belül vezető szerepre törekszenek. A gazda családja számára az ő falkája! Időnként kihívást jelenthet a gazdának a vezető szerep megtartása. A fegyelmezés - nem verés! - formája a renitens viselkedés észlelése után azonnali, határozott tarkórázás, de gyakran elég az erőteljes szóbeli tiltó parancs is.

Az Akitát engedelmességre a gazdának kell megtanítani és nem szabad kiképző iskolába küldeni! Az engedelmességre nevelés erős összetartozást eredményez az Akitával. Nem szabad elfelejteni, hogy az Akiták rendkívül intelligensek, és mivel gyorsan tanulnak, hamar kezdenek el unatkozni is. Hatásosabbak a rövid kiképzési periódusok. Az Akiták rendkívül makacsak, és amikor már unják a gyakoroltatni kívánt mozdulatsorokat, némelykor egyszerűen elsétálnak. Ha valamelyik kiképzési módszer nem válik be, érdemes kipróbálni egy újabbat, olyat, amely legjobban illik a temperamentumához.

Az Akiták is kutyák, így ők sem rendelkeznek olyan rövid távú memóriával, mint az ember. Nem szabad órákkal a csínytevést követően fegyelmezni, mert nem képes kapcsolatba hozni a fegyelmezést azzal az incidenssel, amely esetleg jóval korábban történt. A fegyelmezéskor nem szabad a gazdának magához hívni a kutyát, mert ez arra ösztönzi, hogy a későbbiekben ne menjen a gazdihoz, ha hívja. Fegyelmezés során ne használja a kutya nevét! Arra kell törekedni, hogy az Akita a hívó-nevét a szeretettel, törődéssel, ne pedig a büntetéssel hozza kapcsolatba. A "gyere" parancs nagyon fontos, és egy napon életmentő lehet a kutya számára. Amikor az Akita gazdája hívó szavára a gazdájához megy, mindig szeretettel meg kell jutalmazni, dicsérni.

Az Akiták egyes alkalmakkor beszélnek! Olykor csak saját maguk szórakoztatására moroghatnak, motyoghatnak. Sok Akita "woo"-zik, amikor üdvözli gazdáját, vagy másokat, akiket szeret. Ezt az eleinte szokatlan hangot nem szabad morgásnak vélni, bár nem is hangzik ijesztően. Az Akita "woo"-ja kedves, aranyos megnyilvánulása hűségének, szeretetének. A legtöbb Akita szívesen cipel tárgyakat a szájában, ideértve a gazda kezét és csuklóját is. Csuklóján fogva vezeti a gazdit a kapuhoz, hogy sétálni menjenek, vagy a kekszes szekrényhez egy kis nassolás reményében.

Az Akiták rendkívül családcentrikusak és nem boldogok, ha családjuktól elkülönülten élnek. Ha egyedül marad a kertben, hiányozni fog egy társ és az unalom negatív magatartást eredményezhet.
Ha valaki egy kutyát egyszerűen csak kerti dísznek szeretne, egy agyag kutya tökéletesen megteszi!

Az Akiták általában nem túl aktívak és egy nem örökmozgó, otthonülő családban is jól érzik magukat. A mozgás viszont fontos mind a kutyának, mind a gazdának és családjának, ezért sétálni kell vinni és játszani vele a kertben.

Megfelelő gondoskodás és táplálás mellett az Akiták 10 - 14 évig élnek. Kizárólag jó minőségű, természetes eredetű táplálékot adjunk a kutyának, mely nem tartalmaz szóját. Az Akita Japánból származik, ahol főleg rizs és különféle tengeri növények képezik az étrend alapját. Csemegének ne kekszet, csokoládét, vagy kutyacsemegét, hanem sárgarépát, gyümölcsöt és egyéb zöldségféléket, esetleg jégkockát kapjon.

A fent leírtak nem minősülnek használati utasításnak az Akitához, csupán segítségül szántuk a fajta jobb megismeréséhez.

Nem állt szándékunkban lerombolni az Akitáról esetlegesen kialakított kemény Szamuráj - kutya mítoszt. A fajta több ezer éves kialakulása és folytonos formálódása óta rengeteg hatás érte - amelyek közül nem egy szinte a fajta kihalásához vezetett, - míg kialakultak a mai korban a túlélést, az asszimilációt számára legjobban biztosító viselkedés-formák és jellemvonások.